püspöki kollégium: Róma püspökének, a római →pápának mint Szt Péter utódának, s  a püspököknek mint apostolutódoknak az apostoli jogfolytonosságra alapuló testülete (vö. CIC, 330.k.; CCEO 42.k.). - Maga Jézus akarta, hogy az apostolok szolgálata kollegiális természetű legyen: „miután az Atyához imádkozott, magához hívta azokat, akiket Ő maga akart, megalkotta a tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni Isten Országát (vö. Mk 3,13-19; Mt 10,1-42); kollégiumként, azaz állandó testületként ap-okká tette őket (vö. Lk 6,13), s e koll. élére a közülük kiválasztott Pétert állította” (LG 19). - „Az ap-ok lettek az új Izrael csírái és egyben a szent hierarchia kiindulópontjai.” (AG 5.) Bennük nem egyenként, hanem kollégium-voltukban, benne volt az Egyház struktúrája, mely bennük lett megalapítva a maga egyetemességében és egységében, és utódaiknak, a pp-öknek kollégiumában, ami az egyetemesség és az egység jele. - A pp-ök kollegiális egysége egyszerre alapszik a pp-szentelésre és a hierarchikus közösségre; tehát minden pp-öt a létének mélyén érinti és az Egyh. Jézus Krisztus által akart struktúrájához tartozik. A pp-szentelés erejéből és a ~ Fejével és tagjaival - azaz a mindig a fejével együtt értett ~mal - való hierarchikus közösség révén ugyanis a ppi szolgálat teljeségét birtokolják. Ezért aki a ~ tagja (LG 22; CIC 336.k.; CCEO 49.k.), annak a pp-szentelésben kapott hármas feladatot - a megszentelést, a tanítást és a kormányzást - a hierarchikus közösségben kell gyakorolnia, akkor is, ha ez közvetlen célja miatt más és más formákban történik (LG 21; CIC 375.k. 2.§). Ez váltja ki a „kollegiális érzést” v. érzelmi kollegialitást, amiből fakad a pp-ök törődése a többi részegyházakkal és az egész Egyházzal. Ha tehát el kell mondanunk, hogy egy pp. soha nincs egyedül, mert mindig egységben van az Atyával a Fiú által a Szentlélekben, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy azért sincs soha egyedül, mert mindig és folyamatosan egységben van testvéreivel a ppségben és azzal, akit az Úr Péter utódává választott. - Ez a kollegiális érzés különböző fokokban és módokon valósul és nyilvánul meg intézményesen is, mint például a Ppi Szinodusban, a részleges zsinatokon, a ppi konferenciákban, a Római Kúriában, az ad limina látogatásokon, a missziós együttműködésben, stb. Teljes valóságában ez a kollegiális érzés csak a szoros értelemben kollegiális cselekményben mutatkozik meg, azaz az összes pp-nek a Fejével együtt ténykedésében, akivel együtt gyakorolják a legfelső és teljes hatalmat az Egyh. fölött (CIC 337.k. 1-2.§; CCEO 50.k. 1-2.§). - A kollegiális érzés v. érzelmi kollegialitás (collegialitas afffectiva) mindig érvényes mint a pp-ök közössége, de csak bizonyos cselekményekben mutatkozik meg mint hatékony kollegialitás (collegialitas effectiva). A kollegiális érzés hatékony kollegialitásként történő megnyilatkozásai emberi dolgok, de különböző fokokban megvalósítják azt az isteni elvárást, hogy a ppség kollegiális módon nyilvánuljon meg. Az egyetemes zsinatokon a ~ egész Egyh. fölötti, legfelső hatalmát ünnepélyes formában gyakorolja. - A kollegiális dimenzió a ppségnek egyetemes karaktert ad. Párhuzamot lehet tehát vonni az egy és egyetemes, ezért osztatlan Egyh., és az egy és osztatlan, ezért egyetemes ppség között. Mind az Egyh., mind a ~ ezen egységének alapja és elve a római pápa: A ~ „amennyiben sokakból áll, Isten népének sokféleségét és egyetemességét, amennyiben pedig egy főhöz tartozik, Krisztus nyájának egységét fejezi ki.” (LG 22) Ezért „a püspökség egysége az Egyház egységének egyik alkotó eleme”. - Az egyetemes Egyh. nem a részegyházak összessége, nem is azok szövetsége, nem is azok közösségének eredménye, mert a korai egyházatyák és a liturgia kifejezése szerint misztériumának lényegével megelőzi magát a teremtést. E tanítás fényénél hozzáfűzhetjük, hogy a bensőséges, kölcsönös kapcsolat, ami az egyetemes Egyh. és a részegyház között él, minek következtében a részegyházak „az egyetemes Egyház képmásai, s bennük és belőlük áll az egy és egyetlen katolikus Egyház”, reprodukálódik a ~ egésze és az egyes pp-ök kapcsolatában. Ezért a ~ot nem tekinthetjük a részegyházak élén álló pp-ök összességének, sem közösségük eredményének, hanem a ~ mint az egyetemes Egyh. lényeges eleme a részegyházakat vezető hivatalt megelőző valóság. Így tehát a ~ egész Egyh. fölötti hatalma nem egyes pp-ök részegyházak fölötti hatalmának összessége; hanem egy őket megelőző hatalom, melyben az egyes pp-ök részesülnek, akik az egyetemes Egyházra vonatkozóan csak kollegiálisan képesek cselekedni. Ebben a tanítói és kormányzói hatalomban a pp-ök szolidárisan részesülnek közveltenül azon tény révén, hogy tagjai a ~nak, melyben valóságosan tovább él az apostoli kollégium. - Miként az Egyh. egyetemes és oszthatatlan, úgy a ~ is „oszthatatlan teológiai alany”, ezért a legfelső, teljes és egyetemes hatalom is - melynek a ~ hordozó alanya, miként személy szerint hordozója a római pápa - egy és oszthatatlan. Éppen azért, mert a ~ a részegyházak pp-einek főségét megelőző valóság, sok olyan püspök van, akik sajátosan püspöki feldatokat végeznek, de nem fejei részegyháznak. Minden püspök - mindig egységben összes püspöktestvérével és a római pápával - megjeleníti Krisztust, az Egyh. fejét és pásztorát: nemcsak sajátos és különleges módon, amikor megkapja egy részegyház pásztori feladatát, hanem akkor is, amikor együttműködik a mpp-kel egyháza kormányzásában, v. részesedik a római pápa egyetemes pásztori feladatában, az egyetemes Egyh. kormányzásában. Az Egyh. hosszú történelme folyamán a részegyház élén álló megyéspüspökség mellett a ppi szolgálat egyéb formáit is elismerte, pl. a segédpüspökséget, a pápai képviseletet szentszéki hivatalokban v. a pápai diplomáciában. Ezeket a formákat, amennyiben szükségesek, az Egyh. ma is megengedi a jog szabályai szerint. **

II. Vatikáni Zsinat: Christus Dominus - II. János Pál p.: Apostolos suos motu proprio. - II. János Pál p.: Pastores gregis ap. buzdítás. 2003:8. p.